Nem vagyok híve a nagy szavaknak, ha mögöttük nem rejlenek őszinte és mély érzések. Éppen ezért most nem írom, hogy Isten éltesse a Nőket, mint minden boldogság forrását. Nem. Nem írom, mert nem írhatom. Mert bár szép lenne, ez kétségtelen, ámde hamis is. A hazugság pedig, ha szép is, akkor sem több, mint hazugság. Bármilyen szép szavakba is öltöztetjük őket.
Részemről az igazság így hangozna.
Isten éltessen titeket Nőket, Asszonyokat, Lányokat. Titeket, akik annyi átkozott sebet, kínt, bánatot gyötrelmet adtatok. Akik annyi illékony délibábot festettetek elém, hogy azokat, én naiv gyerek vakon követve szakadékok legmélyére kerültem.
Isten éltessen titeket, akik annyi álmatlan éjszakát adtatok. Annyi pokolra kívánt nappalt, annyi céltalan és reménytelenségtől tétován átbotorkált mindennapot, annyi ellenségemnek sem kívánt fájdalmat a mellkasom, a bordáim mögé.
Isten éltessen titeket, kik rezzenéstelen arccal intettetek búcsút és téptétek ki, majd hintették be sóval a sebét ezerszer is annak az öklömnyi izomcsomónak, ami már három évtizede pumpálja belém a vért.
Isten éltessen titeket életem megannyiszori megnyomorítóit. Kik egyetlen mozdulattal emeltetek fel egészen a Mennyekig, egyetlen szóval emeltetek trónotokra, egyetlen szóval emeltetek hatalmassá, tettetek fontossá, naggyá, értékessé, majd ugyan úgy egyetlen mozdulattal, szóval vagy örök némasággal vágtatok Pokloknak legmélyére és tettetek fontos helyett kidobott szemétté. Isten éltessen titeket, akik mosolyotokkal felemeltetek, csókjaitokkal fontossá tettetek, de ugyan azzal a csókkal, mint Júdás a Megváltót, elárultatok és a végtelen szenvedés tüzére hánytatok. Isten éltessen titeket, áruló csókok adóit.
De Isten éltessen Titeket, Lányok, Nők, Asszonyok. Akik nélkül az életem semmi sem lett volna.
Akik értelmet vittetek a létezésbe, akik megmutattátok, hogy milyen szeretve lenni és szeretni. Akik célt adtatok a lét értelmetlenségébe, akik értelmet csepegtettetek ebbe az értelem nélküli világba. Akik szépet hoztatok a kietlen szürkeségbe, akik mellém álltatok akkor mikor elbuktam. Akik hibáim is szerettétek és erénynek láttátok, vagy pusztán képesek voltatok szeretni azt is, amit más már képtelen volt.
Kínzóim és gyógyítóim. Gyilkosaim, hóhéraim, de megmentőim és megtartóim, az Isten Éltessen Titeket.
Minden fájdalom, gyötrelem, és ezerszer elátkozott kín ellenére is, a legszebb dolgai vagytok ennek a földi pokolnak.
Néha végtelenül elátkozlak, de legbelül minden feketére festett szó mögött, végtelenül szeretlek titeket. És szeretni foglak mindhalálig. Isten éltessen Titeket, Lányok, Nők, Asszonyok.
Földi Angyalaim és Démonaim.
2014 márciusa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése