Petárdáznak, örülnek, de ha megkérdezném minek örülnek, nem tudnák megmondani. Csak mert ma "örülni kell". Mind viccesek. A pénztáros a boltban, amikor az előttem sorban állót kisegítem 5 forinttal, hogy ne álljon meg az élet folyása és ne problémázzanak szaros 5 forinton. Odaadom, csak haladjunk tovább a dolgunkra. Nevetnek, örülnek, "milyen kedves úri ember". Lehet. Nem érdekel különösebben. Ma mindenki nevet, örül a semminek. Mintha ezt bármelyik másik nap nem tenné meg velük az ember. "Ez egy érdekes nap" mondja a kisegített pultos kislány, aki már egyre nyilvánvalóbban fejezi ki szimpátiáját, és amire sem most, és azt hiszem később sem leszek vevő. "Ez egy érdekes nap." "Minden bizonnyal" - felelem, és nézek körbe mitől más ez a nap? Miért érdekes? Mert adtam 5 forintot az előttem állónak, hogy be tudjon vásárolni? Mert az év utolsó napja van? Mert ma "érdekesnek" kell lennie? Érdekes, ha érdekesnek gondolom. Vidám, ha belül vidám vagyok, vagy leszek. Örülök, ha majd örülni tudok szívből, nem pedig parancsra csak azért mert ezt ez a nap, vagy bárki is elvárja tőlem. Fogok örülni, ha azt őszintén és nem parancsra teszem. Fogok és nem számít milyen napra esik. Március 12.-e vagy szeptember 23.-a lesz. Érdekes nap lesz és szép, mert őszintén az. De a bolt ablakából nézve a fekete Opelt, sóvárogva egy elérhetetlen boldogság után, tudom, hogy ez még átkozott messze van. Vagy soha nem is jön el. Addig örüljenek, akiknek ez megy kötelezően én meg megvárom, amíg azt őszintén és szívből tudom tenni. Függetlenül, hogy mit mutat majd a naptár. Nem kötődik napokhoz, dátumokhoz a boldogság.
Az igazi boldogság legalábbis nem.
Más meg nem kell.
Az igazi boldogság legalábbis nem.
Más meg nem kell.
2014 december 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése