Arról,hogy miért nem kell bemutatkoznom

Látva az interneten a sok bemutatkozó videót, elgondolkodtam.

Elgondolkodtam azon, hogy nekem be kell-e mutatkoznom, vagy szükséges-e ez részemről. Szükséges-e akkor, ha arra a kérésre, hogy "szeretnélek megismerni" én csak nevetéssel felelek. Megismerni engem? Minek, hiszen ismersz. Jobban,mint én magamat. 

Ismersz és, ha hiszed, ha nem, kedves Idegen, mi már számtalanszor találkoztunk. Láttál, hallottál rólam, és talán beszéltünk is már. Kevesebbet, többet, azt én nem tudom, mert én nem jegyzek meg mindenkit, mint ahogyan te sem, de tudom, hogy már találkoztunk.

Én voltam az az úr az elegáns szövetkabátban a mozi büféjében, akit néztél fejcsóválva és valami különc sznobnak gondoltál, és a haverjaiddal kinevettél. Vagy szimpatikusnak találtál csak túl komolynak, hogy odalépj és megzavarj olvasás közben a kávém felett. Köszönöm.

Én voltam az az úrfi, aki rád köszönt nevetve az utcán és zavarában a pontos időt kérdezte tőled, holott ott volt a csuklóján a fekete karórája, napnál világosabban jelezve, hogy tudja mennyi az idő, csak valamit kérdezni szeretett volna tőled. Én voltam az is, akinek zavarodban nem tudtál felelni, vagy akinek nem akartál és elzavartad, vagy akit meg sem hallottál, de az is, aki utána randevúra hívott egy közeli temetőkertbe és átölelt.

Én voltam, aki lázasan és dadogva verset írt neked, amit te széttéptél, vagy boldogan olvastál. Aki az utcán előre engedett, vagy fellökött sietéségében. Én voltam, aki átadta neked a helyet a vonaton és feltette a csomagod a poggyásztartóra, de én voltam az is, aki furakodott és zsörtölődött és elküldött a fenébe téged.

Én voltam, a koldus a kalapjával, amibe némi aprót dobtál és megköszönte, de az is ,aki rád rivallt, hogy keveset adtál. Aki pénzed elitta az első kocsmában, de az is, aki kenyeret vett belőle. Voltam tolvaj, aki ellopta a pénztárcád egy tömött villamoson és voltam becsületes megtaláló, aki utánad hozta azt. Voltam rablód és megmentőd, voltam gyilkosod és szeretőd, voltam hóhérod és bírád. Démonod és Angyalod.
Én voltam, aki a boltban mögötted állt és szidta az égieket, káromolva mindenkit, amiért lassú vagy és a sarkadra lépett haragjában és meg tudott volna ölni. De én voltam az is, aki előre engedett, hogy hamarabb végezz és rád nevetett.

Én voltam, aki gyűlölt és az is, aki kedvelt. Én voltam, aki kinevetett és lerázott de én voltam az is, aki hajthatatlanul ment utánad és párbajra hívta lovagodat, majd győzött és továbbment. Vagy maradt. 
Voltam felnőtt, aki átnézett rajtad, vagy, aki meghallgatott, de voltam gyerek, aki csak nevetett bajaidon és érzéseiden, mert nem fogta fel súlyukat.

Voltam idős bácsi, aki gyűlölt téged fiatalságodért és megvetett. Voltam idős bácsi, akit te vetettél meg, mert a halált láttad benne és önmagad végességét. 
Voltam bolti eladó, aki rossz napját rajtad vezettem le és megsértett dühében, amitől az egész napod pocsékba ment. Voltam bolti eladó, aki többet adott vissza és, akinek nem szóltál, vagy akinek szóltál és rád hagyta, mert kedvelt. 
Voltam sofőr, aki lefröcskölt sárral és nevetett és voltam autós, aki inkább fékezett, mint bajod essen.

Mindegyik és semelyik vagyok.

Ugyan olyan,mint bárki más.

Találkoztunk és találkozunk minden nap, köszönsz, vagy átlépsz, kikerülsz vagy fellöksz. Megjegyzel vagy elfelejtesz. Mindegyik valahol én vagyok. 

Szóval már ismersz.

Felesleges hát bemutatkoznom. Találkoztunk már ezerszer és még talán foguk is.

2015 január 8.