Sétálva a még ébredező és éppen ezért néptelen városban. A főtér temploma előtt maroknyi embertömeg álldogált ünneplőbe öltözve. A kihalt tér, és talán a kihalt belváros egyetlen életet sugárzó, az élet örök folytonosságát hirdető jelensége. Az ember megáll egy pillanatra és elgondolkodik ezen a kis csoporton és felötlik benne, hogy akaratlanul is belecsöppent valamibe. Valamibe, ami ott és akkor végérvényesen, visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül véget ért. Véget ért, hogy átmenjen egy más létmódba. Hogy mi, azt nem tudja a kívülálló, de valami egészen biztosan ott, a kis templom előtt véget ért. Talán egy legényélet.
Talán egy élet.
2015 október 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése