Azért van abban valami bizarr és csak velem megtörténtehő, hogy amikor hazaér az ember a boltból hulla fáradtan a megrakott kosár cipelésétől elgémberedett karokkal, és éppen pakolná ki a temérdek megvásárolt élelmiszert, fürdőhabot, fogkrémet az üres hűtőbe és már a pokolra kívánja az egész cécót, bár a bevásárlást magát nagyon kedvelem, csönget egy picit a mobilom. Jókor,amikor a pakolás közepén vagyok és mehetnék a kabátomhoz vissza az előszobába. Gondoltam merül az aksi vagy a fene tudja, igazából nem érdekel az a szerkezet. Azt se tudom sms jön, vagy aksi merül, nem érdekel minek mi a hangja. Azért odanézek rá, mégis mi a baja lehet. Hét nem olvasott sms. megesik,mert leszarom őket. Mint ahogyan mindenkit szinte. Azért már kíváncsiságból megnézem mi volt az a 7 üzenet,amit leszartam. utolsó üzenet, ami valószínűleg csipoghatott,: "Te egy nagyon helyes fiú vagy. ....." Persze aláírással, de ezt az ember nem közli,mert van becsület is a világon. Pár pecig mosolyog az ember, hogy ilyen ostobaság is csak vele fordulhat elő. Hogy ki az az X.Y. a jó ég tudja. Hogy a telefonszámom honnan lehet meg, azt is. Szép és érdekes, ha az ember után így "nyomoznak" és tiszteletre méltó, mert szimpatizálok az efféle titokzatosságokkal, akárhonnan is szerezte meg, de az élet megy tovább. Ja és mivel pénz nincs a telefonomon, sms-t meg valamiért nem tudok írni már évek óta, azért meg nem gyalogolok el,hogy rakjak rá, így az ismeretlen embernek csak köszönni lehet néhány megmaradó sorban ezt a furcsa élményt. Nem, nem azért,mert ezt írta,mert ettől én nem nagyon esek hasra,sőt, már régen leszarom én az ilyesmit, hanem a módja az,amiért megérdemli,hogy egy rövidke írás megemlékezzen róla.

2015 január 15.