Verseim

Angyal II. 

(versek Timihez XIV.)

Mosolyod örök, mint Te magad.

S ha már csak emléked marad

Nekem, hogy benne még lássalak,

És mégis ugyanúgy várjalak,

Mint aki tudja, hogy visszatérsz,

Sokezer szilánkká törve szét,

Múltunk szülte álom-otthonod,

Kés szaggatta, vékony szívburok

Hasad, és vérízű könny csurog,

Mint kigúnyolt gyermek úgy zokog,

Bennem a Tudat, hogy itt vagyok,

S csak emlékednek áldozok.

Angyal!

Szeretlek, de látod fáradok.

2006.03.08.

Cím nélkül

Kit érdekel, hogy ki vagy?

Kit érdekel, hogy mi bánt?

Legvadabb jelet ha hagysz,

a világ forog tovább.

Ha vágyaidat megölöd,

s vérébe fojtod magad,

hogy önmagad légy börtönöd,

kegyelmet már akkor se kapsz.

2011. július 18.

Cím nélkül

Kit érdekel, hogy ki vagy?
Kit érdekel, hogy mi bánt?

Nélküled csak boldogabb

Ez' álszent, képmutató világ.

Nincs kérdés. Mert nincs idő

megvárni azt, hogy felelj.

Jelent váltja a jövő.

Rád köszön, s elfelejt.

2011. július 16

Szindbád

Nekem soha nem lesz nyugovásom. 

Saját utam, vagy más útját járom, 

Boldogságot mindhiába várom. 

Magamén nem, csak mások arcán látom, 

Sosem volt, gondtalan ifjúságom, 

Szerelmem, hitem, minden hazug álmom. 

S ha mindezt ezerszer is bánom, 

Békét nem ad sem életem, sem halálom.

Űz,hajt, nem lehet sohase megállnom.

S ha fáradt, bús szemem végül lezárom,

Kivet a föld is, hogy az Isten se lásson,

Nekem soha nem lesz nyugovásom.

2015. július 16.

Módosítás

Bohóc

Álarcot hordok. Feketét.

Vagy hideg szürkét, mint a jég.

Sors, végzet, s a kényszer szabta rám.

Halálomig viselt, örök álruhám.

Emlékkönyvbe

Nincs Óra,

Mely visszafelé halad.

Nincs Út,

Mely alattad marad.

Nincs Emlék

Mely újraélhető.

Nincs Növény,

Mit levágsz, s visszanő.

Nincs Nyár,

Mit nem fed majd hűs avar.

Nincs Bölcső,

Mely nem lesz majd ravatal.

Nincs Kendő,

Mely nem lesz szemfedő.

Nincs Élet

Mely újrakezdhető.

Nincs Semmi,

Mit Magaddal viszel.

Nincs Mag,

Mely még egyszer kikel.

Nincs Barát,

Kit Mindez érdekel.

2015. január 19.

Verseim

Titok  

Szeretni téged
Nem lehet, nem szabad, tilos.
Maradsz mi voltál,
Örökké fájó, végtelen titok.

Verseim

Mónihoz

Tiszta vagy, akár egy angyal.
S jámbor, mint egy gyermek.
Hangod csendes őszi hajnal,
Melyben hiába kereslek.
Szemed, s annak drága fénye
Mely a lelkedből fakad,
Bársony-arcod legfőbb éke
Szád, s szerelmes szavad.
Elringat, s megölel,
Mint anya a gyermekét,
S ha már az éj közel,
Egy csókkal zárja le szemét.

Tiszta vagy, akár egy angyal.
Még ha nincs is szárnyad.
Könnyeidtől nedves arccal,
Őrzöd titkos vágyad.
Ajkad néma, mint a sír,
De a rideg kőlapok mögött,
Sír egy magányos szív,
Élet s halál között.
Fekete ruhába rejted,
Boldogság szőtte csalfa álmaid,
Nevetsz, de gyorsan felejted,
Mert a semmit ölelik karjaid.

2000.11.16.

Verseim

Születésnap

21 éves vagyok.

A bezárt ablakok
Előtt, egy gyermek vacog.
Sírna, de csak dadog,
Mert bárhogy ragyog,
Csak esőt hozhatok.
Bármily' szépek a nappalok,
Nem látom. Vak vagyok.
Ajtómon a Halál kopog,

21 éves vagyok.
(Élő, de inkább halott.)

2000.06.25.

Verseim

    Emlékkönyvbe

Tudom, sírni csak a győztesnek szabad.
S én most mégis ezt teszem.
Mert ez minden, mi majd utánam marad:
Könnycseppek egy megfakult életen.

               2000.12.17.

Verseim

Mindörökké

Távolról nézek vissza rád,
Egy száguldó vonat ablakán.
S bár elmémben még él a nyár,
Kellemes emlék vagy csupán.
Egyszer talán elfeledem
Mit is jelentettél akkor nekem.
De ma még remegve sír a kezem,
Ha neved a papírra vetem.

Távolról nézek vissza rád.
Egy száguldó vonat ablakán
Idegennek látszik a táj,
S mintha láttam volna már
A napot, mely régen égetett
Az érzést mi akkor éltetett
Az egymást szerető szíveket
De nyílik a szám: "ég veled!"

Lassan itt az állomás
Szívbe tépő lassulás
S ha véget ér az utazás
Tudom nem vár senki rám
Kusza betűkkel, mint egy kisgyerek
A poros ablakra írom neved
Hogy tudd ha megállsz e sír felett
Szívem még akkor is szeret.

          2000.02.25.

Verseim

   Fekete Karácsony

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Gyújtsd meg hát az utolsó gyertyát,
S kívánj boldog ünnepet.
Nem gondol ma senki rád,
Hisz' nincs ki szeretett,
mert senki sem tudná,
Érteni sötét lelkedet.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Nincs ember, kit szeretni tudnál,
Akiért odaadnád szívedet.
A boldogság elől menekülsz,
mert egyedül vagy,
De utolér bárhová kerülsz,
S a szívedbe mar.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg,
neked már nincs ki megbocsát,
Hisz' gyűlölnek az emberek.
Ha békét akarsz háborgó szívednek,
Fesd vörösre a fehér havat,
Vess véget nyomorult életednek,
És érezd, győztesnek magad!

 

1998 12.14.

Verseim

Néha...

Néha...
Hiányzik egy szív,
Mely otthonom lehet
S ha gyötör ezernyi kín,
Még akkor is szeret.

Néha...
Hiányzik egy ölelés,
Melybe egy világ belefér
S annak csendes közepén,
Csak mi vagyunk. Te meg én.

Néha...
Hiányzik egy szó,
Mely mint a hó, olyan tiszta
Vagy a gyermeki szív s a tó,
És az ki csendes vizét issza.

Néha...
Hiányzik a múlt,
Mely már régóta nincsen,
(pedig fáj, olyan rút)
Gyermekkorom s minden kincsem.

2000.08.19.

Verseim

Névnapodra

Magadba burkolod féltett bánatod.

 Arcodon pőre boldogság lobog.

 Reped a szív, de könnyed sem csorog,

 Imába kulcsolt, vékony sóhajok,

 Csonka vágyak, tékozló verssorok, 

Alkonyt hívnak, de Benned élet dobog.

2013. december 8. 

 

 

 

 

Verstöredékek

Cím nélkül

Túl örömön és túl a bánaton,

Pókhálót sző körém a fájdalom.

2014. augusztus vége

verseim

Még itt vagyok (veled) 

(Versek Őhozzá III.)

Kedvesem! Még itt vagyok veled.
Gyermeki, érzékeny lelkem, csak neked.
Gyengéden sírva suttogja neved,
Hogy míg él, csak téged szeret.
Öröm volt minden perc veled,
De most fogd meg a remegő kezet,
Mely lassan a halálba vezet…
… de még itt vagyok veled! 

Kedvesem! Szeress, míg melletted vagyok.
A gyengéd fény már felettem ragyog.
Ölelj át, s még egy csókot adok,
Megőrzöm belül mit tőled kapok,
Mert nekem már nem lesznek holnapok,
És őrizd a mát, mit még adhatok.
Ha már nem leszek neked…
… de még itt vagyok veled!

Kedvesem! Fogd meg e hideg kezet.
Érzed kicsim? Nyugodt. Már nem remeg.
Nem dobban a szív sem már senkiért,
Mely tegnapig is csak érted élt.
Mosd le arcomról a fáradt könnyeket.
Zárd izzó öledbe kihűlt testemet.
S bár ajkam néma, többé nem nevet…
… de még itt vagyok veled!

2000.01.27.

Verseim

 Adrienn 

Önzetlenség szobra vagy.
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt.
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz.
Fájjon bárhogy is neked,
Akit egyszer is szeretsz,
Tegyen bármit is veled,
Adjon ólom-könnyeket
Vagy sötétlő felleget,
Mely gyötrő démonként lebeg
Csendes álmaid felett,
Hogy bársony-finom lelkedet
Ezer viharral tépje meg.
Ha csontig hatol is a seb,
Mit igaz lényed kapott,
Ki csak önmagából adott,
És szőtt tiszta álmokat.
Nekünk, kik a kárhozat
Tüzébe tartva két kezünk,
Önmagunk testéből eszünk,
Még akkor is nyújtod kezed,
És kristályként ragyog szemed.
Majd szégyen szülte könnyeink,
Tüzében égő lelkeink,
Bűn ráncolta homlokát
Finom csókkal hűti szád.
És mosoly nyílik arcodon,
Pedig belül félsz nagyon,
Attól, hogy megesik veled,
Valaki téged is megszeret.

Verseim

Lennék 

(Mónihoz V.) 

Lennék Nap, mely feletted ragyog.
Lennék csönd, hogy rejtsem sóhajod.
Lennék tűz, mely tebenned lobog.
Lennék szív, mely teérted dobog.
Lennék lélek, s vele a vágy.
Lennék az est, és benne az ágy.
Lennék ezer, s még ki tudja hány,
Aranyló csillag az ég falán. 

Lennék toll, mit a kezed vezet.
Lennék papír, mely őrzi neved.
Lennék könny, mely halkan pereg.
Lennék csók, mit adnak neked.
Lennék kar, mely ölel téged.
Lennék tükör, s benne képed.
Lennék öröm, s lennék bánat,
Mely elemészt, míg téged várlak. 

Lennék a vér, mely tebenned ég.
Lennék a kezdet, s lennék a vég.
Lennék az eső, hogy mossam arcodat.
Lennék benned, egyetlen gondolat.
Lennék az első, s ha kell az utolsó.
Lennék bölcső, s lennék koporsó.
Lennék halál, s lennék az élet.
De képtelen vagyok elérni téged.

Verseim

Vágy

Ha újjászületnék,
Halva jönnék e világra.
Többé semmire sem vágyva,
Mit nyújthat nekem e létezés
Elrohadt, torz magánya.

Verseim

Cím nélkül

Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hívatlanul,
Mint ki otthon érzi magát.
Leül, s néz rám szótlanul,
Azt hiszem örül ha lát.
Ha csöndes vendégem lehet,
És kínjaim tengeréből
Egy kanállal ő is vehet.