Mindörökké
Távolról nézek vissza rád,
Egy száguldó vonat ablakán.
S bár elmémben még él a nyár,
Kellemes emlék vagy csupán.
Egyszer talán elfeledem
Mit is jelentettél akkor nekem.
De ma még remegve sír a kezem,
Ha neved a papírra vetem.
Távolról nézek vissza rád.
Egy száguldó vonat ablakán
Idegennek látszik a táj,
S mintha láttam volna már
A napot, mely régen égetett
Az érzést mi akkor éltetett
Az egymást szerető szíveket
De nyílik a szám: "ég veled!"
Lassan itt az állomás
Szívbe tépő lassulás
S ha véget ér az utazás
Tudom nem vár senki rám
Kusza betűkkel, mint egy kisgyerek
A poros ablakra írom neved
Hogy tudd ha megállsz e sír felett
Szívem még akkor is szeret.
2000.02.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése