Gondolatok

Pokolból-pokolba

Legszívesebben a címen kívül nem is írnék semmit sem. Éppen elég beszédes ez a két szó önmagában is ahhoz, hogy bármiféle komolyabb kifejtést is kierőszakolnék magamból. A tényeket most minden ellenkezésem ellenére hanyagolnám, bár sohasem volt szokásom fiókba írogatni, mert ahogyan azt J.P.P., (a számomra minden tekintetben etalonnak tekinthető újságíró - író - gondolkodó - példakép) is megjegyezte, amikor maga mellé fogadott, hogy az egyetem teljesen hasznavehetetlen, az élettel semmiféle rokonságban nem álló, azzal köszönő viszonyban sem lévő tanításai helyett a valódi újságírást megtanuljam, fiókba írni nem több, mint "szellemi maszturbáció". Így vulgárisan, nyersen de tökéletes igazsággal. Aki ír, akinek feladata, vagy kevésbé teátrálisan fogalmazva, dolga az írás az ne írogasson fiókokba rejtett papírlapokra. Mégis marad azt hiszem eme két szó, minden különösebb kifejtés nélkül. És elnézést kérek ezért a Mária utcai kocsma sötét, eldugott szegletében, a monogramjával ellátott korsójából valószínűleg most is vörös fröccsöt ivó J.P.P.-től.

 2014 március 17.