2014. szeptember 7., vasárnap

Verseim


Néha...


Néha...
Hiányzik egy szív,
Mely otthonom lehet
S ha gyötör ezernyi kín,
Még akkor is szeret.

Néha...
Hiányzik egy ölelés,
Melybe egy világ belefér
S annak csendes közepén,
Csak mi vagyunk. Te meg én.

Néha...
Hiányzik egy szó,
Mely mint a hó, olyan tiszta
Vagy a gyermeki szív s a tó,
És az ki csendes vizét issza.

Néha...
Hiányzik a múlt,
Mely már régóta nincsen,
(pedig fáj, olyan rút)
Gyermekkorom s minden kincsem.



2000.08.19.

Nincsenek megjegyzések: