Gondolatok

Ismétlés

Megismételni azt, ami már egyszer megtörtént, pontosan úgy ahogyan akkor, lehetetlenség. Talán a csak a tökéletlent, talán csak azt, ami nagyon is emberire sikeredett lehet megismételni. A hitványból ugyanis minden nehézség nélkül lehet egy pontosan olyan hitvány másolatot készíteni, de abból, ami már akkor is tökéletes volt, nem. Hinni a tökéletesség megismételhetőségének lehetségességében nem pusztán hiú ábránd és gyermeki naivitás.  Több, sokkal több annál. Hinni a hibátlanság megismétlésben egyenesen istenkáromlás. Mintha magát a teremtést kívánnánk újra eljátszani, újra teremteni azt, ami már akkor is egyszeri és megismételhetetlen volt. Aki erre vállalkozik, aki képes hinni abban, hogy bármi, ami egyszer is tökéletes volt, megismételhető, az maga vonja kétségbe annak egyszeri, egyedi és megismételhetetlen voltát. Már az ismétlés lehetőségébe vetett hite is merő ellentmondás. Ellentmondás, mert kijelenteni, pláne hinni abban, hogy megismételhető  az, amit megismételhetetlennek tart, paradoxon. Annak megkísérlése pedig maga az istenkáromlás. Csak egy naiv és ostoba ember képzelheti azt, hogy a tökéletesség újraalkotása éppolyan tökéletes lesz, mint az eredeti, amit megismételni, lemásolni kíván. Ahogyan egy műalkotás lemásolása, újraalkotása sem lesz több, mint hitvány másolat, készítse azt akár a legnagyobb tehetséggel megáldott művész is, úgy egy tökéletes pillanat, a tökéletes boldogság sem ismételhető meg soha többé. Hiába adott ugyan az a hely, hiába adott hozzá minden egyes alkotóelem újra, kétszer, még azonos alapanyagokból sem lehet megalkotni azt, ami egyszer már tökéletes volt. Ostoba és magát istennek képzelő ember hihet csak ebben. Csak az emlékezés az egyetlen lehetséges ismétlése egy egyszer már megtörtént, hibátlan pillanatnak. Mint ahogyan Csontváry Magányos cédrusát sem fogja soha senki pontosan ugyan úgy megfesteni, mert a tökéletességet, az egyszerit, a hibátlant nem lehet megismételni, sem lemásolni, úgy a boldogságot sem. Akárki fesse is meg Csontváry cédrusát, akármekkora zseni is legyen, tanulmányozhatja akár egy életen át a festőzseni minden ecsetvonását, színkeverését, elzarándokolhat akár Libanonba, felkeresheti az isten által elhívott patikusból lett festőóriás által bebarangolt valamennyi helyszínt, beszerezhet akár korabeli festővásznat, ecsetet, pigmentet és keverhet pontosan olyan színeket magának, a tökéletesség megismétlése mégis lehetetlenség. Önmaga becsapása lenne, ha az évtizedek alatt megalkotott képet kitéve a falra elhinné, hogy sikerült az ismétlés. Nincs semmi tökéletes, ami megismételhető volna. Akkor sem, ha látszólag minden alkotóeleme adott hozzá. A tökéletesség pontosan azért tökéletes, mert megismételhetetlen. Hiába intézi néha úgy a sors, hogy látszólag minden adott ahhoz, hogy megismétlődjön, hinni ebben istenkísértés. Megpróbálni szentségtörés és megkérdőjelezése annak, hogy a megismételni kívánt pillanat megismételhetetlen Nincs más ismétlés, mint az emlékezés ismétlése. Előrefelé nem lehet ismételni, csak visszafelé. A tökéletességet legalábbis biztosan nem.

 2014.06.01.