- Eh, itt van lassan a tavasz, - gondolta Szindbád -, a változás, a remények, az újrakezdés időszaka. Kinyílnak az emberi szívek, a virágok, kinyílnak a képzeletbeli ablakok a lelkek házainak homlokzatán, hogy befogadják a világot, mindenki boldog, megy ki a napra a fényre, a szabadba. - Fiatalság. - gondolta Szindbád -. Fiataloknak való naiv bolondság. Nekik való a tavasz, nekik, akiké a jövő, a reménykedés, nem az ilyen megfáradt, öreg Hajósoknak. Nekünk ott volt az ősz, ott volt a tél, ami rövid nappalaival és hosszú éjszakáival jótékonyan eltakar és megóv a világ hívságaitól. Be kell zárni az ajtót, ha lehet kulcsra, a kulcsokat lenyelni, redőnyöket lehúzni, alaposan lefürödni, és bebújni az ágyba. Nem hallani meg mit csicseregnek a madarak, mit csacsog a világ. Ideje meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése