Verseim

Cím nélkül

Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hívatlanul,
Mint ki otthon érzi magát.
Leül, s néz rám szótlanul,
Azt hiszem örül ha lát.
Ha csöndes vendégem lehet,
És kínjaim tengeréből
Egy kanállal ő is vehet.