Verseim

 Adrienn 

Önzetlenség szobra vagy.
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt.
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz.
Fájjon bárhogy is neked,
Akit egyszer is szeretsz,
Tegyen bármit is veled,
Adjon ólom-könnyeket
Vagy sötétlő felleget,
Mely gyötrő démonként lebeg
Csendes álmaid felett,
Hogy bársony-finom lelkedet
Ezer viharral tépje meg.
Ha csontig hatol is a seb,
Mit igaz lényed kapott,
Ki csak önmagából adott,
És szőtt tiszta álmokat.
Nekünk, kik a kárhozat
Tüzébe tartva két kezünk,
Önmagunk testéből eszünk,
Még akkor is nyújtod kezed,
És kristályként ragyog szemed.
Majd szégyen szülte könnyeink,
Tüzében égő lelkeink,
Bűn ráncolta homlokát
Finom csókkal hűti szád.
És mosoly nyílik arcodon,
Pedig belül félsz nagyon,
Attól, hogy megesik veled,
Valaki téged is megszeret.