Reggeli párbeszéd

Csöngetnek. Szokásom szerint nagyon nem túl vidáman leballagok az alsó szintre, amiért megint zargatnak feleslegesen. keresem a kulcscsomót,hogy ajtót nyissak. Köpcös,cigarettát a szájában tartó, DMRV-s egyenruhában feszítő férfi áll az ajtó előtt.

-Nem kell kinyitnia, csak szólok,hogy fél-egy órán keresztül nem lesz víz.

-Nem gond, nem érdekel, köszönöm,nem vagyok szomjas. Sör amúgy lesz?

Nem értette. Mindegy. Leszarom.

2015 január 14.

A titokzatos sms szép,de egy dolog. Mert nem ismer, gondolom, így a levegőnél nagyobb súlya nincsen. Ámde, amikor egy ismerős, nevezzük Barátnak, ír, hogy a párja látott és szerzett egy kalapot, amivel rád gondolt és minden szó nélkül megvette és elpostázza neked, ha mást nem szobadísznek,mert szerinte illik hozzád (van is kalapom, nem tévedett sokat), azért az még az ember kavics-szívét is összetépi, megcsavarja. Azért egy kalap nem két fillér, postázni sem egyszerű, meg az a tudat, ahogyan sokszor bánok az emberekkel, amennyire rideg és érzéketlen vagyok, könnyeket csal az ember szemébe. Adni szép, de kapni pokolian nehéz, elfogadni meg még nehezebb. Az ember feltúr szekrényt, fiókot,hogy valamivel kiegyenlítse azt,amit kapott. Késő és utólagos bánat és vallomás,hogy bizony már vagy egy éve ott lapult egy kis csontváz-medál,amit pont neki szántunk. csak hát nem akaródzott bátorságot venni hozzá,hogy elküldje az ember. Kavics-szívű remeteként az ember az ilyesmit inkább tervezi,mintsem teszi. Mégis a bűntudat gyötri,ha valaki nem tervez, hanem tesz,mert érdemei nem indokolnák feléje. Gondolnak rá, miközben ő is gondol persze,de gondolatain túl nem jut soha. irigyeli azt,aki nem gondolkodik, hanem cselekszik. nehéz elfogadni,mert méltatlan rá,de mégis örül,hogy méltónak találtatott. Barátság. Egyik legszebb ajándék a kalap mellé. Szebb és több annál. Méltónak lenni rá meg különösképpen. Még a magamfajta zord lelket is meghatja. és nem a tárgyiassága miatt,hanem mert rohadtul nem szolgáltam rá.

Furcsa ez a nap.

Mondanám,hogy megváltozom és ezentúl már többé nem csak tervezek és elgondolok szép dolgokat és nem fojtom önmagam tavaiba, de hazugság volna. valószínűleg maradok ilyen, kavics-szívű remete, aki továbbra sem fogja érteni azt a szépet,ami érdemtelenül rá zuhan. De köszönöm

2015 január 15.

Azért van abban valami bizarr és csak velem megtörténtehő, hogy amikor hazaér az ember a boltból hulla fáradtan a megrakott kosár cipelésétől elgémberedett karokkal, és éppen pakolná ki a temérdek megvásárolt élelmiszert, fürdőhabot, fogkrémet az üres hűtőbe és már a pokolra kívánja az egész cécót, bár a bevásárlást magát nagyon kedvelem, csönget egy picit a mobilom. Jókor,amikor a pakolás közepén vagyok és mehetnék a kabátomhoz vissza az előszobába. Gondoltam merül az aksi vagy a fene tudja, igazából nem érdekel az a szerkezet. Azt se tudom sms jön, vagy aksi merül, nem érdekel minek mi a hangja. Azért odanézek rá, mégis mi a baja lehet. Hét nem olvasott sms. megesik,mert leszarom őket. Mint ahogyan mindenkit szinte. Azért már kíváncsiságból megnézem mi volt az a 7 üzenet,amit leszartam. utolsó üzenet, ami valószínűleg csipoghatott,: "Te egy nagyon helyes fiú vagy. ....." Persze aláírással, de ezt az ember nem közli,mert van becsület is a világon. Pár pecig mosolyog az ember, hogy ilyen ostobaság is csak vele fordulhat elő. Hogy ki az az X.Y. a jó ég tudja. Hogy a telefonszámom honnan lehet meg, azt is. Szép és érdekes, ha az ember után így "nyomoznak" és tiszteletre méltó, mert szimpatizálok az efféle titokzatosságokkal, akárhonnan is szerezte meg, de az élet megy tovább. Ja és mivel pénz nincs a telefonomon, sms-t meg valamiért nem tudok írni már évek óta, azért meg nem gyalogolok el,hogy rakjak rá, így az ismeretlen embernek csak köszönni lehet néhány megmaradó sorban ezt a furcsa élményt. Nem, nem azért,mert ezt írta,mert ettől én nem nagyon esek hasra,sőt, már régen leszarom én az ilyesmit, hanem a módja az,amiért megérdemli,hogy egy rövidke írás megemlékezzen róla.

2015 január 15.

Szokatlan, de őszinte Nőnapi köszöntő

Nem vagyok híve a nagy szavaknak, ha mögöttük nem rejlenek őszinte és mély érzések. Éppen ezért most nem írom, hogy Isten éltesse a Nőket, mint minden boldogság forrását. Nem. Nem írom, mert nem írhatom. Mert bár szép lenne, ez kétségtelen, ámde hamis is. A hazugság pedig, ha szép is, akkor sem több, mint hazugság. Bármilyen szép szavakba is öltöztetjük őket.

Részemről az igazság így hangozna.

Isten éltessen titeket Nőket, Asszonyokat, Lányokat. Titeket, akik annyi átkozott sebet, kínt, bánatot gyötrelmet adtatok. Akik annyi illékony délibábot festettetek elém, hogy azokat, én naiv gyerek vakon követve szakadékok legmélyére kerültem.

Isten éltessen titeket, akik annyi álmatlan éjszakát adtatok. Annyi pokolra kívánt nappalt, annyi céltalan és reménytelenségtől tétován átbotorkált mindennapot, annyi ellenségemnek sem kívánt fájdalmat a mellkasom, a bordáim mögé.

Isten éltessen titeket, kik rezzenéstelen arccal intettetek búcsút és téptétek ki, majd hintették be sóval a sebét ezerszer is annak az öklömnyi izomcsomónak, ami már három évtizede pumpálja belém a vért.

Isten éltessen titeket életem megannyiszori megnyomorítóit. Kik egyetlen mozdulattal emeltetek fel egészen a Mennyekig, egyetlen szóval emeltetek trónotokra, egyetlen szóval emeltetek hatalmassá, tettetek fontossá, naggyá, értékessé, majd ugyan úgy egyetlen mozdulattal, szóval vagy örök némasággal vágtatok Pokloknak legmélyére és tettetek fontos helyett kidobott szemétté. Isten éltessen titeket, akik mosolyotokkal felemeltetek, csókjaitokkal fontossá tettetek, de ugyan azzal a csókkal, mint Júdás a Megváltót, elárultatok és a végtelen szenvedés tüzére hánytatok. Isten éltessen titeket, áruló csókok adóit.

De Isten éltessen Titeket, Lányok, Nők, Asszonyok. Akik nélkül az életem semmi sem lett volna.

Akik értelmet vittetek a létezésbe, akik megmutattátok, hogy milyen szeretve lenni és szeretni. Akik célt adtatok a lét értelmetlenségébe, akik értelmet csepegtettetek ebbe az értelem nélküli világba. Akik szépet hoztatok a kietlen szürkeségbe, akik mellém álltatok akkor mikor elbuktam. Akik hibáim is szerettétek és erénynek láttátok, vagy pusztán képesek voltatok szeretni azt is, amit más már képtelen volt.

Kínzóim és gyógyítóim. Gyilkosaim, hóhéraim, de megmentőim és megtartóim, az Isten Éltessen Titeket.

Minden fájdalom, gyötrelem, és ezerszer elátkozott kín ellenére is, a legszebb dolgai vagytok ennek a földi pokolnak.

Néha végtelenül elátkozlak, de legbelül minden feketére festett szó mögött, végtelenül szeretlek titeket. És szeretni foglak mindhalálig. Isten éltessen Titeket, Lányok, Nők, Asszonyok.

Földi Angyalaim és Démonaim.

2014 márciusa

Reggeli gondolatok 1.

   Felkelsz. Álmaid még alig rebbentek szét, egy-egy foszlányukat, szárnyverdesésüket ott hallod homlokod mögött suhogni.  Félig ott, de már félig itt vagy. Húz vissza az ágy, hogy tovább kergesd illékony boldogságodat, de már döntöttél. Kilépsz belőlük, hogy egy újabb napot indíts, hogy újabb üres lapot írj tele, végleg letépve képzeletbeli naptárad  "tegnap" feliratú lapját.

   Az újabb nekirugaszkodás, az újabb elhatározások előtt azonban még egy kicsit álmodsz, egy utolsót. Mert álmodni kell.  Álmok nélkül a valóság sem több, mint délibáb. Majd felkelsz, szemedből kitörlöd az utolsó illúziót, lemész a konyhába, végig a hideg konyhakövön, remélve, hogy van már lefőzve kávé, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy azt a pár perces szertartást elvégezhesd, amiben még utoljára megpróbálsz elrugaszkodni a száraz valóságtól. Hogy még pár illékony percre visszahelyezni magad egy képlékenyebb, ámde biztonságosabb dimenzióba.

   A kávé készen van, felhozod szobád magányába, leülsz és bízol abban, hogy ma is vár egy levél, egy sor, egy betű is akár, amely jó reggelt kíván. Betűk, melyek egyszer szavakká szeretnének összeállni, hangokká terebélyesedni, kilépve a monitor halkan búgó csendjéből. Egy kifli, egy bögre tea képe, egy "Jó reggelt" felirat melegsége. Betűk és képek, amelyek élni szeretnének, amelyek mögül szinte kiabál a remény, hogy egyszer, egy ma még elképzelhetetlen messzeségben, majd hangjuk lesz. Élni és nevetni fognak, majd átlátszó színű alkoholos folyadékot tartalmazó üveget nyitnak neked, veled, vele.

   Betűk, melyeknek reménye vagy. Betűk, amik hisznek benned és erőtlenül, gyengén, de szeretnének megtartani, itt tartani legalább addig, amíg egyszer hangokká nem tudnak formálódni, bízva abban, hogy akkor már te magad kívánod keresni azt, amibe kapaszkodhatsz. Belé vagy bármibe, de kapaszkodsz majd. Kitartóak, tántoríthatatlanok, mindig ott várnak napról - napra valóságosabbá válva. Ha te nem, majd hisz benned az a pár betű is helyetted. Talán látja azt, amit te már nem, lefüggönyözött elméd mögül. Talán jobban ismer, mint te önmagad. Vagy csak ő is álmodik akárcsak te. Jön, hogy reggel rád köszönjön, hogy ott legyen ahol te, jelezve, hogy ha távolról és már - már szinte elnézést kérve botorságáért és tapintatlanságáért, de ma is hagyott pár betűt, pár remélt apró mankót, amibe nem kötelező csak remélt kapaszkodnod.

   Betűk melyek szeretnék talán ha látnád amit ők. Ha tükröd lehetnének, ha barátian de jó erősen megráznának, hogy ébredj fel ebből a tetszhalott állapotból és ne hagyd, hogy kárba vesszen minden, amit eddig is olyan nehezen építettél, de egyetlen mozdulattal lesepertél az asztalról. Hogy lásd önmagad erényeit és végre akard is, ne csak várd, azt az átkozott csodát. Kérlelhetetlenül és minden ellenkezésed és rombolásod ellenére napról - napra újra egymásba kapaszkodnak azok a betűk, hogy ott várjanak. Talán mert hisznek benned. Vagy mert, veled ellentétben, nekik várt pillanat a valóságod. Ez a sokszor felégetett, összetépet de ezerszer összeragasztott valami. Várnak a betűk és azt mondják érdekes az a valami, amit te legszívesebben sokszor apró szilánkokra törnél, és törsz is, úgy bánva vele, hogy azt már nézni is rossz.

   Mégis van aki nézné. Ha te nem, hát majd az a pár sor. "Legfeljebb becsukod az szemed", de neki engedd, hogy lássa, mert makacs, mert kérlelhetetlen, mert toporzékol, mert ...."jó reggelt kívánok neked".

 2013. szeptember 21. 

Verseim

Titok  

Szeretni téged
Nem lehet, nem szabad, tilos.
Maradsz mi voltál,
Örökké fájó, végtelen titok.

Fényképeim

"Kálvária"

(Vác, Kálvária-domb)

2013 május 9.