Fényképeim

"Angyal"

(Vác, Budapesti főút)

2013 május 9.

Verseim

Mónihoz

Tiszta vagy, akár egy angyal.
S jámbor, mint egy gyermek.
Hangod csendes őszi hajnal,
Melyben hiába kereslek.
Szemed, s annak drága fénye
Mely a lelkedből fakad,
Bársony-arcod legfőbb éke
Szád, s szerelmes szavad.
Elringat, s megölel,
Mint anya a gyermekét,
S ha már az éj közel,
Egy csókkal zárja le szemét.

Tiszta vagy, akár egy angyal.
Még ha nincs is szárnyad.
Könnyeidtől nedves arccal,
Őrzöd titkos vágyad.
Ajkad néma, mint a sír,
De a rideg kőlapok mögött,
Sír egy magányos szív,
Élet s halál között.
Fekete ruhába rejted,
Boldogság szőtte csalfa álmaid,
Nevetsz, de gyorsan felejted,
Mert a semmit ölelik karjaid.

2000.11.16.

Verseim

Születésnap

21 éves vagyok.

A bezárt ablakok
Előtt, egy gyermek vacog.
Sírna, de csak dadog,
Mert bárhogy ragyog,
Csak esőt hozhatok.
Bármily' szépek a nappalok,
Nem látom. Vak vagyok.
Ajtómon a Halál kopog,

21 éves vagyok.
(Élő, de inkább halott.)

2000.06.25.

Verseim

    Emlékkönyvbe

Tudom, sírni csak a győztesnek szabad.
S én most mégis ezt teszem.
Mert ez minden, mi majd utánam marad:
Könnycseppek egy megfakult életen.

               2000.12.17.

Verseim

Mindörökké

Távolról nézek vissza rád,
Egy száguldó vonat ablakán.
S bár elmémben még él a nyár,
Kellemes emlék vagy csupán.
Egyszer talán elfeledem
Mit is jelentettél akkor nekem.
De ma még remegve sír a kezem,
Ha neved a papírra vetem.

Távolról nézek vissza rád.
Egy száguldó vonat ablakán
Idegennek látszik a táj,
S mintha láttam volna már
A napot, mely régen égetett
Az érzést mi akkor éltetett
Az egymást szerető szíveket
De nyílik a szám: "ég veled!"

Lassan itt az állomás
Szívbe tépő lassulás
S ha véget ér az utazás
Tudom nem vár senki rám
Kusza betűkkel, mint egy kisgyerek
A poros ablakra írom neved
Hogy tudd ha megállsz e sír felett
Szívem még akkor is szeret.

          2000.02.25.

Verseim

   Fekete Karácsony

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Gyújtsd meg hát az utolsó gyertyát,
S kívánj boldog ünnepet.
Nem gondol ma senki rád,
Hisz' nincs ki szeretett,
mert senki sem tudná,
Érteni sötét lelkedet.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Nincs ember, kit szeretni tudnál,
Akiért odaadnád szívedet.
A boldogság elől menekülsz,
mert egyedül vagy,
De utolér bárhová kerülsz,
S a szívedbe mar.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg,
neked már nincs ki megbocsát,
Hisz' gyűlölnek az emberek.
Ha békét akarsz háborgó szívednek,
Fesd vörösre a fehér havat,
Vess véget nyomorult életednek,
És érezd, győztesnek magad!

 

1998 12.14.

Verseim

Néha...

Néha...
Hiányzik egy szív,
Mely otthonom lehet
S ha gyötör ezernyi kín,
Még akkor is szeret.

Néha...
Hiányzik egy ölelés,
Melybe egy világ belefér
S annak csendes közepén,
Csak mi vagyunk. Te meg én.

Néha...
Hiányzik egy szó,
Mely mint a hó, olyan tiszta
Vagy a gyermeki szív s a tó,
És az ki csendes vizét issza.

Néha...
Hiányzik a múlt,
Mely már régóta nincsen,
(pedig fáj, olyan rút)
Gyermekkorom s minden kincsem.

2000.08.19.