Verseim

   Fekete Karácsony

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Gyújtsd meg hát az utolsó gyertyát,
S kívánj boldog ünnepet.
Nem gondol ma senki rád,
Hisz' nincs ki szeretett,
mert senki sem tudná,
Érteni sötét lelkedet.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg.
Nincs ember, kit szeretni tudnál,
Akiért odaadnád szívedet.
A boldogság elől menekülsz,
mert egyedül vagy,
De utolér bárhová kerülsz,
S a szívedbe mar.

Hó takarja a Föld minden mocskát,
A szeretet ünnepe közeleg,
neked már nincs ki megbocsát,
Hisz' gyűlölnek az emberek.
Ha békét akarsz háborgó szívednek,
Fesd vörösre a fehér havat,
Vess véget nyomorult életednek,
És érezd, győztesnek magad!

 

1998 12.14.

Verseim

Néha...

Néha...
Hiányzik egy szív,
Mely otthonom lehet
S ha gyötör ezernyi kín,
Még akkor is szeret.

Néha...
Hiányzik egy ölelés,
Melybe egy világ belefér
S annak csendes közepén,
Csak mi vagyunk. Te meg én.

Néha...
Hiányzik egy szó,
Mely mint a hó, olyan tiszta
Vagy a gyermeki szív s a tó,
És az ki csendes vizét issza.

Néha...
Hiányzik a múlt,
Mely már régóta nincsen,
(pedig fáj, olyan rút)
Gyermekkorom s minden kincsem.

2000.08.19.

Fényképeim

Váci kapuk (2.)

2012. ‎május ‎19.,

Fényképeim

Vác

(I. Géza király szobra)

‎2012. ‎szeptember ‎21.

Gondolatok

Pokolból-pokolba

Legszívesebben a címen kívül nem is írnék semmit sem. Éppen elég beszédes ez a két szó önmagában is ahhoz, hogy bármiféle komolyabb kifejtést is kierőszakolnék magamból. A tényeket most minden ellenkezésem ellenére hanyagolnám, bár sohasem volt szokásom fiókba írogatni, mert ahogyan azt J.P.P., (a számomra minden tekintetben etalonnak tekinthető újságíró - író - gondolkodó - példakép) is megjegyezte, amikor maga mellé fogadott, hogy az egyetem teljesen hasznavehetetlen, az élettel semmiféle rokonságban nem álló, azzal köszönő viszonyban sem lévő tanításai helyett a valódi újságírást megtanuljam, fiókba írni nem több, mint "szellemi maszturbáció". Így vulgárisan, nyersen de tökéletes igazsággal. Aki ír, akinek feladata, vagy kevésbé teátrálisan fogalmazva, dolga az írás az ne írogasson fiókokba rejtett papírlapokra. Mégis marad azt hiszem eme két szó, minden különösebb kifejtés nélkül. És elnézést kérek ezért a Mária utcai kocsma sötét, eldugott szegletében, a monogramjával ellátott korsójából valószínűleg most is vörös fröccsöt ivó J.P.P.-től.

 2014 március 17.

Fényképeim

Vác

2012.szeptember 15.

Verseim

Névnapodra

Magadba burkolod féltett bánatod.

 Arcodon pőre boldogság lobog.

 Reped a szív, de könnyed sem csorog,

 Imába kulcsolt, vékony sóhajok,

 Csonka vágyak, tékozló verssorok, 

Alkonyt hívnak, de Benned élet dobog.

2013. december 8.