2012. november 28., szerda

Verseim

Lennék 

(Mónihoz V.) 


Lennék Nap, mely feletted ragyog.
Lennék csönd, hogy rejtsem sóhajod.
Lennék tűz, mely tebenned lobog.
Lennék szív, mely teérted dobog.
Lennék lélek, s vele a vágy.
Lennék az est, és benne az ágy.
Lennék ezer, s még ki tudja hány,
Aranyló csillag az ég falán. 

Lennék toll, mit a kezed vezet.
Lennék papír, mely őrzi neved.
Lennék könny, mely halkan pereg.
Lennék csók, mit adnak neked.
Lennék kar, mely ölel téged.
Lennék tükör, s benne képed.
Lennék öröm, s lennék bánat,
Mely elemészt, míg téged várlak. 

Lennék a vér, mely tebenned ég.
Lennék a kezdet, s lennék a vég.
Lennék az eső, hogy mossam arcodat.
Lennék benned, egyetlen gondolat.
Lennék az első, s ha kell az utolsó.
Lennék bölcső, s lennék koporsó.
Lennék halál, s lennék az élet.
De képtelen vagyok elérni téged.





Verseim


Vágy

Ha újjászületnék,
Halva jönnék e világra.
Többé semmire sem vágyva,
Mit nyújthat nekem e létezés
Elrohadt, torz magánya.


2012. november 27., kedd

Verseim


Cím nélkül

Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hívatlanul,
Mint ki otthon érzi magát.
Leül, s néz rám szótlanul,
Azt hiszem örül ha lát.
Ha csöndes vendégem lehet,
És kínjaim tengeréből
Egy kanállal ő is vehet.


verseim



Cím nélkül II. 

Létem lassan álomra szenderül.
Öröm, boldogság messze elkerül.
Vágyaktól űzve, folyton egyedül.
Semmibe nézve, reménytelenül. 

verseim


Novemberi álom

Halkan  kopogó fájdalom.

Hideg acéllemezen
Lecsurgó kín, gyötrelem.
Mélyülő bánat-verem.

Elkülönítő


Hajnóczy novellái, Csáth Géza élete, Tóth Árpád élete,  Pilinszky interjú. Könyvek fekszenek körülötte halomban a hideg szoba parkettáján. Emberek gyűlnek köré. Tapogatják, méricskélik, tépik húsát, vájják szemét, szívét. Dögszagra gyűlik a sok csorgó nyálú hiéna. Az Egérhangú nevetni kezd. Vihognak, borszagú leheletet árasztó szájukból fröccsen a nyál. Mutogatnak. "Megtaláltuk az utolsó példányt!" - ordítják hangosan.- Elkülönítik. Ketrecbe zárják. Táblát akasztanak a rozsdás vasrácsokra. "Az utolsó ember, aki olvas."

2012. április 4., szerda

Verseim


 F. A.-nak


Ameddig vagy, én addig vagyok
Neked. S bár sohasem kértelek
Eljöttél, s egy világ jött veled.
Tengernyi télre keskeny kikelet,
Távolról szelíden felragyog.