Verseim

Vágy

Ha újjászületnék,
Halva jönnék e világra.
Többé semmire sem vágyva,
Mit nyújthat nekem e létezés
Elrohadt, torz magánya.

Verseim

Cím nélkül

Gyakori vendég a bánat
Házamban, mely én vagyok.
Kéretlen jön, hívatlanul,
Mint ki otthon érzi magát.
Leül, s néz rám szótlanul,
Azt hiszem örül ha lát.
Ha csöndes vendégem lehet,
És kínjaim tengeréből
Egy kanállal ő is vehet.

verseim

Cím nélkül II. 

Létem lassan álomra szenderül.
Öröm, boldogság messze elkerül.
Vágyaktól űzve, folyton egyedül.
Semmibe nézve, reménytelenül. 

verseim

Novemberi álom

Halkan  kopogó fájdalom.
Hideg acéllemezen
Lecsurgó kín, gyötrelem.
Mélyülő bánat-verem.

Elkülönítő

Hajnóczy novellái, Csáth Géza élete, Tóth Árpád élete,  Pilinszky interjú. Könyvek fekszenek körülötte halomban a hideg szoba parkettáján. Emberek gyűlnek köré. Tapogatják, méricskélik, tépik húsát, vájják szemét, szívét. Dögszagra gyűlik a sok csorgó nyálú hiéna. Az Egérhangú nevetni kezd. Vihognak, borszagú leheletet árasztó szájukból fröccsen a nyál. Mutogatnak. "Megtaláltuk az utolsó példányt!" - ordítják hangosan.- Elkülönítik. Ketrecbe zárják. Táblát akasztanak a rozsdás vasrácsokra. "Az utolsó ember, aki olvas."

Verseim

 F. A.-nak

Ameddig vagy, én addig vagyok

Neked. S bár sohasem kértelek

Eljöttél, s egy világ jött veled.

Tengernyi télre keskeny kikelet,

Távolról szelíden felragyog.

Verseim

50 nap után

Immár' egyedül.

Reménytelenül.

Csendesen magamban,

Fájva, de akartan,

Szeretlek tovább.

2011.09.02.