Vallomás
(Versek Timihez XI.)
Szép vagy. S míg élek, az maradsz
Énnekem. A legszebb mind közül
Te, aki kínt küzdéssé avatsz,
Melyben fáradt lelkem üdvözül.
Szép vagy. S míg élek, álmodom.
Hogy arcodnak fénye rámvetül,
S hegyekké növő bánatom,
Majd benne kavicsként elmerül.
Szép vagy. S míg élek, fájdalom.
Mert szerelmem délibábja ez,
Hogy kezed megpihen vállamon,
Hogy egyetlen percig is szeretsz.
Szép vagy. S míg élek, féltelek.
Mint anya egyetlen gyermekét.
Mert halálos sebként éli meg,
Ha ekkora kincset elveszít.
Szép vagy. S míg élek, szeretlek.
És várom, hogy egy tiszta hajnal
Mely csillagként ragyog feletted,
Talán elhoz téged is, Angyal.
Énnekem. A legszebb mind közül
Te, aki kínt küzdéssé avatsz,
Melyben fáradt lelkem üdvözül.
Szép vagy. S míg élek, álmodom.
Hogy arcodnak fénye rámvetül,
S hegyekké növő bánatom,
Majd benne kavicsként elmerül.
Szép vagy. S míg élek, fájdalom.
Mert szerelmem délibábja ez,
Hogy kezed megpihen vállamon,
Hogy egyetlen percig is szeretsz.
Szép vagy. S míg élek, féltelek.
Mint anya egyetlen gyermekét.
Mert halálos sebként éli meg,
Ha ekkora kincset elveszít.
Szép vagy. S míg élek, szeretlek.
És várom, hogy egy tiszta hajnal
Mely csillagként ragyog feletted,
Talán elhoz téged is, Angyal.
2006.01.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése