Gondolatok

Néha olyan jól jönne egy hatalmas radírgumi, amivel azok elméjéből, homloka mögül ki lehetne radírozni minden meggondolatlanul kimondott sértést, negatív gondolatot, akiket felelőtlenül megbántottunk. Akik szívébe az Isten tudja milyen mély barázdákat véstek szavaink. Kiradírozni a pillanatot, amikor kimondott gondolataink késként szakították fel a szívburkokat. Kiradírozni és betemetni, eltüntetni azokat az átkozott árkokat. Majd magunk felé fordítani azt a nyomorult radírgumit és kitörölni emlékeink közül azoknak a szemeknek a képét, amik olyan fájdalmas szomorúsággal néztek ránk. Kiradírozni a lebiggyedő ajkak, a megremegő szájszélek démoni képét, amik órák, de napok vagy hetek múltán is olyan rohadtul elevenen élnek az emlékeink közt. Az esetleges kegyelem, megbocsájtás után is űzve, kísértve nappal és éjjel. Kiradírozni magunkból is azokat a szomorú szemeket. Jó lenne egy radír, ami megteszi ezt a szívességet nekünk. Ha már megváltozni úgysem tudunk. Ha már maradunk ilyen bántó, meggondolatlan, sértéseket dobáló, ostoba gyereknek. Legalább egy radírgumit adhatna a sors, ha már úgyis folyton sebzünk.

2017. december 15.