Felvetődött egy észrevétel, miszerint a főzés folyamatát olykor alkoholos italok fogyasztása kíséri. És, hogy miért is van ez? Természetesen ennek is igen kézenfekvő oka van. Ez pediglen közel sem pusztán maga az ivás. Nem bizony. Képzeljük el, amint egy nagyon csinos, dekoratív kisasszony sétál egymaga a város legszebb főutcáján. Egészséges ember számára a látvány magával ragadó, de mégsem tökéletes. A kisasszony mellől ugyanis hiányzik valami, pontosabban valaki. Az összkép így nem teljes. Szép részlete egy majdnem tökéletes képnek a magányosan sétáló csinos leány, de hiányos még az a bizonyos kép. Hiányzik mellőle egy úrfi. Egy kísérő.
Békebeli szakács is így van ezzel.
Mert bár nagyon hangulatos és meghitt pillanat egy kívánatos káposztás cvekedli elkészítése, ámde az a cvekedli olyan borzalmasan magányos. Magányosan áll össze a tészta a káposztával. És ezt egy jó lelkű szakács nem hagyhatja annyiban.
Ezért, és csak ezért szükséges az étel elkészítésekor némi kísérőt keríteni keserű-likőr, kávé, vagy rosé formájában.
Nem magáért az ivásért természetesen. Fel sem merülne efféle gondolat. Csak és kizárólag azért, mert olyan rossz nézni a magányosan a sorsára váró káposztát, gyúrt tésztát. Lelkiismeretes szakács ezt nem hagyná. Kísérőt kerít melléjük. Hogy a világ rendje helyreálljon.
Ezért, és csak ezért kortyol a keserű likőrből.
Nem a szakács gyomra, hanem több annál, a világ rendje kívánja meg ezt.
És hát kik vagyunk mi, hogy a világ rendjét bolygassuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése