Az őszinte eladó

Idős bácsi áll a felvágottas pult előtt és hosszasan szemez a nagy, vastag szelet kolozsvári szalonna előtt. Valamin gondolkodhat. Valamin mélázhat az öreg. Tesz egy kisebb kört, megnézi oldalról, megnézi elölről, hátulról csak azért nem, mert ott áll az a fránya pult ugyebár. Bejárás oda egyszerű halandónak lehetetlen. Körbejárja, tesz két lépést hátra, mintha meggondolná magát. Én ennek őszintén megmondva meglehetősen örülök, és odalépek a pult elé, de a bácsi visszastartol, lecsapva arra az egy, de vastag szelet kolozsvári szalonnára.

- Elnézéstét kérem asszonyom, szabadna csak a felét kérnem, annak a szalonnának?
-Sajnálom uram, de nem tehetem. -feleli az eladó mogorván a kisöregre mordulva.-

- Én azt ketté ugyan nem vágom. Viszi az egészet vagy nem.

Az ember elsőnek nem érti a dolgot. Talán nincsen kése? Hozzak otthonról? Miért nem lehet azt a nyomorult szalonnát két egyenlő részbe vágni? Talán fáj neki? Aligha érez az már bármit. De kisvártatva feleletet is kapunk, miért nem lehetséges ez az apró művelet. Miért képtelenség és vakmerőség kérni ilyet a nem kifejezetten jó kedélyű pultos-kisasszonytól.

- Mindenki ketté akarja vágatni. Hogy aztán a mócsingos fele itt maradjon a nyakunkon! És azt majd ki viszi haza? Talán maga? - mutat rám idegesen - 
-Na látja, senki! Senkinek sem kell. Kettévágatja itt nekem, elviszi a húsos részt aztán a mócsingos meg rajtunk ragad.

-Elnézést -szóltam közbe nyugodtan.- És mi van akkor, ha tételezzük fel, én szeretem azt a finom kis mócsingos részt? Lehet én kifejezetten kedvelem a mócsingot pirospaprikával.

-Valóban? Na ne szórakozzon itt velem. Ezt a vacakot senki se fogja megvenni.

-Te is ezért maradtál egyedül - gondolom magamban. - A mócsingot meghagyták, legalább tanultál az esetből.

Szegény öreg bácsi csak néz és vár, hogy döntés szülessen a kolozsvári szalonnáról. Viheti-e azt a nyamvadt darab szalonnát uzsonnára, vagy vesz egy fél kiló háztartási kekszet és elnyammog rajta az esti híradó közben. De döntés nincsen. Vagyis van. Viszi a fél disznót, vagy megy a dolgára. Ez nem kívánságműsor. Hülye vevő, minek válogat. Jogos. Ki vinné haza a disznó farkát, körmét, fejét, orrát, ha mindenki megvehetné a legjobb falatokat. Mondjuk az, aki kocsonyát főz, de amúgy a kutya se enne disznókörmöt magában. Esetleg Egri Bikavérrel nyakon öntve, de hát amíg ott a kannás is, addig senki se vegyen Bikavért, a kutya úristenit neki.

-A bácsi végül beletörődik, hogy vagy megveszi az egészet, aminek a felét kidobja, vagy eláll a vásárlástól. Így jobb híján úgy döntött, hogy megveszi az egészet.

-Mondtam én -nevet a pultos kisasszony.- 

És már csomagolja is be a (nem) kívánt terméket. Arca kisimult, és haragja is odébb állt. Jó napja lett. Neki.

2016. január 27.