Az ember nem tudja elég mélyre temetni a múltját. Nem
tud elég mély sírt ásni ahhoz, hogy mindenkit beledobáljon, mindenki beleférjen,
akinek helye lenne ott, és sajnos nem tud elég meszet sem önteni rájuk, nem tud
elég mennyiségű betont hordani rájuk, hogy, mint az élőholtak ne járjanak vissza
időről-időre kísérteni. Nincs olyan, hogy tiszta lap. Nincs olyan, hogy meg nem
történt. Nincs olyan, hogy fátylat rá. De olyan sincsen, hogy vége.
Nincs olyan, hogy többé nincsen, vagy, hogy sohasem volt. Nincs olyan, hogy pont a mondat végén. Folytonos, átkozott jelen időben élve, mehetünk bárhová, áshatunk bármekkora mély sírgödröt azoknak, akiktől vagy amiktől meg kívánunk szabadulni, remélve, hogy vége. Remélve, hogy egyszer s mindenkorra emlékük is elporladt velük együtt. Előbb vagy utóbb, de kimászik, kimásznak abból a veremből és ránk köszönnek. Vicsorognak rohadás-szagot árasztó, cserepes ajkú szájukban ülő rohadt fogaikkal, vizenyős szemeik mosolyra nyílnak, májfolttól tarkított, aszott bőrű kezeikkel még a sírból is utánunk nyúlnak. Tehet az ember bármit, kinyomhatná azokat a hályogos szemeket, kiverhetné azokat a fogakat, összevarrhatná azokat a szájakat, eltörhetné azokat a karokat, a múlt árnyai úgyis utolérik. Évek, évtizedek után is. Ki kell költözni a Holdra, vagy sokkalta inkább a hozzám közelebb álló Szaturnuszra.
Nincs olyan, hogy többé nincsen, vagy, hogy sohasem volt. Nincs olyan, hogy pont a mondat végén. Folytonos, átkozott jelen időben élve, mehetünk bárhová, áshatunk bármekkora mély sírgödröt azoknak, akiktől vagy amiktől meg kívánunk szabadulni, remélve, hogy vége. Remélve, hogy egyszer s mindenkorra emlékük is elporladt velük együtt. Előbb vagy utóbb, de kimászik, kimásznak abból a veremből és ránk köszönnek. Vicsorognak rohadás-szagot árasztó, cserepes ajkú szájukban ülő rohadt fogaikkal, vizenyős szemeik mosolyra nyílnak, májfolttól tarkított, aszott bőrű kezeikkel még a sírból is utánunk nyúlnak. Tehet az ember bármit, kinyomhatná azokat a hályogos szemeket, kiverhetné azokat a fogakat, összevarrhatná azokat a szájakat, eltörhetné azokat a karokat, a múlt árnyai úgyis utolérik. Évek, évtizedek után is. Ki kell költözni a Holdra, vagy sokkalta inkább a hozzám közelebb álló Szaturnuszra.
2016. 11. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése